- 2017 év végén azt nyilatkoztad, hogy a férfi asztaltenisz Extraliga 5-7. hely valamelyikének megszerzése az utóbbi 25 év legnagyobb csapatbajnoki sikere lehetne a megyében. Hogy tekintesz vissza az elmúlt bajnoki idényre, elsősorban az Extraliga küzdelmeire?
- Kiemelkedő teljesítmény, hogy az Extraligában sikerült elérni az ötödik helyet. Az a négy együttes, amely a bajnokság végén a Final Four-ba bekerült sokkal erősebb játékosállománnyal rendelkezik. Azzal a csapattal, ami nekünk volt, az ötödik helyezés fantasztikus siker. Nem jelentett volna gondot egyáltalán és nem lettem volna csalódott akkor sem, ha esetleg a hatodik, vagy hetedik helyen végzünk, de az biztos, hogy ki nem estünk volna, hiszen nagyon jó játékosok versenyeztek idén is a DVTK-t képviselve.  

- Annak ellenére ez a remek teljesítmény, hogy kissé megtépázott volt a csapat - Arthurs Reynolds szezon közben távozott, a helyére előlépő Bari Csaba pedig volt, hogy sérülten játszott. Mi volt a váltás oka?
- Amikor leigazoltuk Arthurs-t, ő volt a Szekszárd vezetőedzője egészen ez év január elsejéig. Amikor ez a kontaktusa lejárt, akkor hazaköltözött Lettországba, az anyagi lehetőségeink pedig nem tették lehetővé, hogy minden mérkőzésre Magyarországra hozzuk. A helyére lépő Bari Csaba azonban ugyanolyan jól szerepelt, mint a lett válogatott. Külön köszönet jár neki, amiért vállalta a plusz játékot az Extraligában. Volt olyan mérkőzésünk, amelyet Szécsényben játszottunk. 5-4-re vezettünk és Bari Csaba játszotta az utolsó összecsapást az ex-miskolci Nagy Miklós ellen, és bár 2-1-re vezetett az ellenfél, óriási mérkőzésen hozta meccset Csaba. Olyan meccsen, amilyet szerintem én még pályafutásom alatt nem láttam, hiszen 25-23-ra nyerte azt a szettet, amivel egyenlített, majd a döntő játékot óriási szívvel és odaadással 12-10-re hozta, mindezt 48 évesen. 

- Az NB I.-ben a harmadik, míg a másodosztályban szintén az ötödik helyen végzett a DVTK. Hogyan értékeled az alsóbb osztályban szereplők csapataink teljesítményét?
- Ki kell emelnem az ezeknek az együtteseknek a teljesítményét is, hiszen az NB I. Keleti-csoportjában bronzérmet szerzett a DVTK. Zseniális teljesítmény, ráadásul úgy, hogy csak miskolciak játszottak ebben az együttesben, akik igaz, hogy nem mai gyerekek, de a DVTK játékosaiként a DVTK edzői is, akik a saját utánpótlásunkban edzőként dolgoznak. Külön meg kell említenem Tóth Zsoltot, Bari Csabát és Doros Szilárdot.

Az NB II.-ben a középmezőnyben, szintén az ötödik helyet sikerült megszerezni. Ez is egy jó teljesítmény, hiszen kiegyensúlyozottan sikerült versenyezni és középmezőny elején végezni. Összességében egy nagyon sikeres évet zártunk, amilyet szerintem miskolci csapat még nem zárt az asztalitenisz történetében soha. 

- Hogyan tovább a következő idényben?
- Leültünk a vezetőséggel és úgy döntöttünk, hogy nem áldozunk plusz pénzt az Extraligára. Egyszerűen nem éri meg. Igazolhatnánk három olyan játékost, akik meghatározóak lesznek és jól teljesítenének a legerősebb bajnokságban, de az utánpótlásunk Hál’ Istennek annyira felduzzadt, hogy úgy döntöttünk a saját gyerekeinkre fordítjuk azokat a költségeket, amelyeket az Extraliga felemésztene. Így nagyobb összeget tudunk költeni a gyerekek versenyeztetésére és felszerelésére.    

- Ezek szerint a következő évben két együttest indít a DVTK a bajnokságokban.
- Így van, továbbra is az NB I.-ben, illetve a másodosztályban lesz csapata a DVTK-nak. Egy év szünet után visszatér a DVTK-hoz Kővári Balázs, így ismét teljes miskolci gárdával fogunk nekivágni a következő szezonnak. Olyannyira, hogy az NB I.-ben kötelező lesz az U21-es játékos szerepeltetése, nálunk pedig a három miskolci asztaliteniszező mellett saját nevelésű játékos fogja betölteni az U21-es versenyző szerepét. Az első szezonban biztosan érvényes lesz ez a szabály, kérdés, hogy mekkora sikerélményük lesz ezeknek a fiataloknak. Bízunk benne, hogy jól fog elsülni ez a szabálymódosítás.

- Folyamatosan a fejlődő és gyarapodó utánpótlásról tudtál eddig beszámolni. Mi a helyzet a legfiatalabbakkal?
- Még mindig nagyon frissek vagyunk az utánpótlásban, hiszen három éve van a DVTK-nak asztalitenisz szakosztálya, így három éve tudtuk elkezdeni az utánpótlásunk kiépítését, így még nem tudott olyan saját nevelésű játékos beérni, aki meghatározó szerepet tölthetne be az NB I.-ben. Ugyanakkor szépen fejlődnek az utánpótlás korú gyerekeink, akik pontokat szednek a különböző megyei és városi versenyeken a DVTK színeiben. Összesen 42 igazolt játékosunk van az utánpótlásban, akiknek a fejlődéséhez elengedhetetlen lenne az, hogy növeljük a heti edzésszámot, ám a létesítmény helyzetünk rendezése továbbra is várat magára. Ugyanakkor ezúton is szeretném megköszönni a Jókai Mór Református Általános Iskolának a lehetőséget, hogy a szezon folyamán mindig készségesen a rendelkezésünkre bocsájtották a termet, hiszen ha ők nem lennének, valószínű nem lenne asztalitenisz sem, ráadásul az ő iskolájuk adja az utánpótlásunk alapját is.